Pablo Picasso „Sokáig tart, amíg az ember fiatal lesz” című idézete arra a paradoxonra emlékeztet, hogy a „fiatalság” nem csupán életkor, hanem egyfajta lelkiállapot, amely gyakran csak a tapasztalatokkal együtt érkezik. A szerző szemszögéből ez jelentheti az elvárásoktól való megszabadulást, a játékossághoz való visszatérést és azt a bátorságot, hogy a hibáktól való félelem nélkül alkossunk. Napjainkban ez az idézet arra ösztönöz, hogy lassítsunk, hagyjuk beérni a dolgokat, és éveink számától függetlenül könnyedebben éljünk. Az idézet azért olyan erőteljes, mert megfordítja az időről alkotott megszokott elképzeléseinket, és megmutatja, hogy az ember később is fiatallá válhat.